Száznál is több fiatal vett részt az idei Szántoldon
Az idei gitártábor, a jól ismert Szántold, már hatodik alkalommal került megrendezésre július 18-22 között, Tasnádszántón, Minden lehetséges annak, aki hisz mottóval. A következőkben Juszel Petra beszámolóját olvashatják.
Ebben a táborban 110 fiatal vett részt, úgy Romániából, mint Magyarországról, gitározni tanulni, illetve dicsérni Istent. A megérkezés pillanatait nem lehet szavakba önteni, a sok ölelés, boldog felkiáltás a viszontlátás miatt feledhetetlenek lesznek. Regisztráció után kezdetét vette a szentmise, amelyen a Kis szikra illetve az Ébredés zenekar szolgáltak. A szentmisét követően megvacsoráztunk, illetve meggyújtottuk a tábortüzet, majd e körül énekeltünk, ugyanakkor elkezdtük az angyalka-bárányka játékot, mely már hagyományossá vált a tábor életében. Villanyoltás után még sokan beszélgettek, felelevenítették az emlékeket, barátságok szövődtek.
A második nap már tele volt kalandokkal, azonban fáradtsággal is. A délután folyamán elkezdődtek a műhelymunkák, melynek kapcsán három csoportra lettek osztva: atomkezdő, kezdő, haladó. Örömmel mondhatom, hogy az eddigi évek folyamán a legtöbben az atomkezdők csoportjában tanultak, számukra kellett a legnagyobb termet biztosítani, most azonban majdnem minden csoportban egyforma létszámban voltak jelen, így mutatva azt a fejlődést, amit az évek folyamán elértek. A haladók csoportjában is egyre többen lettek, itt voltak azok a fiatalok is, akik nem csak akusztikus gitáron játszottak, hanem basszus-,illetve elektromos gitáron is, ugyanakkor azok is itt voltak, akik a hangjukkal dicsérték az Urat.
Az idei évben egy hegedű is társult a csoporthoz. Műhelymunkákat követően elkezdődött az akadályverseny, ami mind fizikailag, mind szellemileg is megdolgoztatta a résztvevőket. Tasnádszántó utcáit látogatták meg, miközben különböző feladatokat kellett megoldani. Nagy mosoly volt a táborozók arcán, amikor elindultak, azonban a verseny közben kétségbeesett telefonhívásokat kaptunk, hogy miként tovább, hiszen nagyon esett az eső. Szerencsére minden csoport be tudott húzódni ez ellen, hiszen a falu népe nagyon nagy szeretettel befogadta őket. Végül ugyanúgy, mint induláskor, fülig érő szájjal érkeztek meg. A szentmisei szolgálatot e napon a tanárok végezték, majd a vacsora elfogyasztását a filmvetítés követett. Az Énekelj című film lett bemutatva, mely úgy izgalmas volt, mint tanulságos, ugyanakkor vicces is.
Pénteken a tábor lelki napja következett, hiszen a műhelymunkák után Holló András érkezett meg, Budapestről, aki élete tapasztalataival, szemléleteivel mutatott nekünk irányt. Bebizonyította, hogy kerekesszékben is lehet teljes életet élni, még tánctanári tudását is tovább tudja adni diákjainak. Ezt meg is mutatta, hiszen a megbeszélések után egy táncra is megtanított bennünket. A nap csúcspontja mégis a szentségimádás volt, amelynek keretében lehetőség nyílt elmélkedni, csendben lenni, meghallani Isten szavát, zenével dicsérni Őt, és meghallgatni András tanúságtételét.
Szombaton újra megismétlődött a szokásos program, melyet mókás játékok követtek, amelyek biztosan emlékezetesek lesznek a táborozók számára, hiszen kicsitől nagyokig, minden korosztály számára szórakoztató volt. Az esti program volt az egész hét fénypontja, hiszen megrendezésre került a koncert. Bár az Ébredés vezető tagjai nem tudtak részt venni táborunkban, mégis azok a tagok, akik el tudtak jönni, együtt a haladó csoport pár tagjával nyújtottak szórakozást. Ezt követően lamiponeregetés kapott helyett, amiről mondhatom, hogy fejlődtünk, hiszen ebben az évben csak egy lampiont nem sikerült elengedni, így kilenc lampion felrepült, melyeket nagy boldogsággal néztük, majd becsukott szemmel kívántunk.
Bár senki sem szerette volna, de eljött az utolsó nap is, melyen a záró szentmise csodálatosra sikeredett. Ennek folyamán mutatta meg minden táborozó a fejlődését, amit elért, a templom zengett a 110 tanuló, illetve a tanárok gitárjátékától, énekhangjától. Nagyon sokan jöttek el erre az alkalomra, a templom teljesen megtelt, ugyanakkor a templomon kívül is helyett lehetett foglalni, a hangosítás segítségével kint is tisztán hallatszott a benti dicsőítés. Sajnos a szentmisét követő ebéd után a táborozók búcsút vettek, és nagyon sokan haza is mentek, könnyekkel a szemükben, mégis boldogan, hiszen csodálatos napokat tudhatnak a hátuk mögött, rengeteg tudással, jókedvvel, boldogsággal.
Külön köszönet az Ébredés együttesnek, akik fáradtságot nem kímélve jöttek el újra hozzánk, tudásukat átadva, rengeteg türelemmel. Ők már Tasnádszántón nem vendégek, hanem hazajönnek hozzánk. Mindenkinek, mindent nagyon köszönünk, aki lelkileg, anyagilag, fizikailag hozzájárult a tábor sikeréhez, Isten fizesse százszorosan. Mi már nagyon várjuk a következő tábort. És ti?
